Papillómák: tünetek, okok, diagnózis, kezelés és megelőzés

A papillómák kis bőrkinövések, amelyek a test különböző részein fordulnak elő. Különösen gyakran láthatók olyan helyeken, ahol a bőr súrlódásnak van kitéve (például a nyakon, az ágyékban stb. ). Az ilyen növekedések megjelenésének egyetlen oka van - ez a humán papillomavírus. Meglehetősen gyakori fertőzés, amely az esetek 90% -ában szexuális úton terjed. Ez a patológia provokálja a papillómák megjelenését az immunitás csökkenése vagy számos káros tényezőnek való kitettség idején.

Tekintsük részletesebben a HPV problémáját, és részletesen értsük meg, hogyan érdemes kezelni a papillómákat, és mikor érdemes riasztást adni.

Fontos!

A cikkben található információk nem használhatók öndiagnózisra vagy önkezelésre. A helyes diagnózis és kezelés érdekében mindig orvoshoz kell fordulni.

A fertőzés módjai

A HPV rendkívül gyakori és heterogén DNS-tartalmú vírusok csoportja, amelyek a bőr és a nyálkahártyák hámrétegét érintik. A statisztikák szerint a legtöbb fertőzés szexuális kapcsolat során következik be. Ezenkívül a fertőzés mind a hüvelyi szex, mind az orális / anális közösülés során előfordulhat.

A papillomavírusok több mint 190 típusát azonosították és leírták. Mindegyik több mint 10%-kal eltér a legközelebbi rokon törzstől, ami miatt a klinikai kép eltérő lehet (vagy hiányozhat).

A 18–24 éves és a 25–31 éves betegeknél a legmagasabb a HPV-fertőzés százalékos aránya és az egészségügyi ellátás. Például a legújabb statisztikák szerint a 18–24 éves lányoknál a nőgyógyász látogatásának körülbelül 14, 5% -a kapcsolódik anogenitális papillómák megjelenéséhez.

A fertőzések nagy százaléka háztartási úton történik - a fertőzött személy bőrével vagy nyálkahártyájával való érintkezés útján. Repedések, vágások vagy egyéb károsodások az epidermiszben növelik a fertőzés kockázatát.

Gyakran előfordul, hogy a fertőzés a szülés során történik - a gyermek megfertőződik az anyától a szülőcsatorna áthaladása során. Nem zárható ki továbbá az önfertőzés veszélye sem. A bőr mechanikai károsodása következtében fordul elő (például epilálás során). Ennek eredményeként megjelennek a HPV klinikai megnyilvánulásai, vagyis a szemölcsök.

Érdemes megjegyezni, hogy a papilloma vírus az antroponotikus kórokozók közé tartozik, vagyis átvitele csak emberről emberre lehetséges. Megállapítást nyert, hogy a HPV-sejtek még a hámló bőrsejtekben is fennmaradhatnak egy ideig.

A humán papillomavírus az egyetlen, amely nem hatol be a vérbe, így a fertőző folyamat nyilvánvaló gyulladás nélkül megy végbe. A fertőzést követően a kórokozó megfertőzi a bazális réteg éretlen sejtjeit, amelyek ezt követően behatolnak a hámsejtekbe. A fertőzést gyakran elősegíti a mikrotrauma vagy a bőr és a nyálkahártyák gyulladása, mivel ez a helyi immunitás csökkenéséhez vezet.

A HPV rendszerint krónikusan jelen van a szervezetben, és a fertőzés utáni lappangási idő több hónaptól több évig tart.

A sejtbe behatolva a vírus sejtrendszereket használ saját fehérjéinek előállítására. Olyan fehérjéket szintetizálnak, amelyek támogatják a vírus DNS-replikációját. A vírussejtek lassan fejlődnek, de idővel szintézisük olyan onkogének megjelenéséhez vezethet, amelyek részt vesznek az immunválaszban és a gyulladásban. Ezek a gének rosszindulatú folyamatokat okozhatnak a szervezetben. A HPV életciklusa a következő szakaszokra osztható:

  • a vírus bejutása a szervezetbe;
  • DNS replikáció a bazális réteg sejtjeiben;
  • átalakulás és rosszindulatú daganat (rosszindulatú degeneráció);
  • a vírussejtek izolálása a hám felszíni rétegeiből (mások kontaktfertőzésének valószínűsége).
HPV oltás

A megjelenés okai

Nagyon gyakran a humán papillomavírus „alvó" állapotban van, vagyis nincs külső megnyilvánulása. A vírus DNS a hámsejtekben szabad állapotban helyezkedik el, ezért képes vírusrészecskéket termelni. Ez a folyamat fokozódik az immunitás csökkenésével. A legtöbb esetben a fertőzés lefolyása tünetmentes a sejtes immunitás mechanizmusainak működése miatt. Vagyis a fertőzés külső megnyilvánulásai csak az immunitás csökkenésének idején jelentkeznek.

Emiatt a papillómák testen történő előfordulása általában számos kedvezőtlen tényező hatásával jár, beleértve:

  • Krónikus betegségek súlyosbodása.
  • Fertőző betegségek.
  • Anyagcserezavarok.
  • Egyéb szexuális úton terjedő fertőzések.
  • Dohányzás, alkoholfogyasztás.
  • immunhiányos állapotok.
  • Az emésztőrendszer betegségei.
  • A személyes higiéniai szabályok be nem tartása.
  • Helytelen táplálkozás.
  • Állandó stressz.
  • Egyéb tényezők, amelyek csökkentik az immunitást.

Az idősebbek fokozottan veszélyeztetettek, hiszen az életkor előrehaladtával az immunrendszer rosszabbul működik, így nem tud védekezni a különböző károsító szervezetek hatásai ellen. Ezenkívül a papillómák gyakori problémává válhatnak a HPV-vel fertőzött gyermekeknél. A gyermek fejletlen immunitása nem tud megbirkózni a vírussal, ami különféle megnyilvánulásokhoz vezet a bőrön.

A nők számára a terhesség kockázati tényező. Ezen a ponton az immunrendszer természetes elnyomása következik be, aminek következtében a papillómák megjelennek a test különböző részein. Így nem meglepő, hogy sok beteg csak az első trimeszterben végzett vizsgálat során veszi észre a HPV jelenlétét.

A papillómák osztályozása

Papillómák jelenhetnek meg a bőrön vagy a nyálkahártyán. Az ilyen formációk általában jóindulatúak, de fennáll a rosszindulatú degenerációjuk kockázata. A betegség egészét széles körben elterjedt és visszatérő lefolyás jellemzi, vagyis a képződmények eltűnhetnek és új helyeken jelenhetnek meg.

A papillomavírus különböző típusai különböző bőrelváltozások kialakulásához vezetnek. A leggyakoribb lehetőségek a következők:

  • Egyszerű (vulgáris) szemölcsök.
  • Talpi szemölcsök.
  • Lapos szemölcsök.
  • Filamentális papillómák (acrochordok).
  • Condylomák (anogenitális szemölcsök).
  • Choroid papilloma.
  • Bazális sejtes papillómák.

Meg kell jegyezni, hogy a HPV klinikai megnyilvánulásai gyakoribbak a nőknél. A férfiak ezzel szemben a vírus hordozóiként viselkednek, és háztartási vagy szexuális érintkezés útján továbbítják.

Külön-külön érdemes megjegyezni, hogy az összes papillómát általában alacsony és magas onkogén kockázatú formációkra osztják:

  • Az első csoportba azok a növekedések tartoznak, amelyek olyan HPV-típusok eredményeként jelentek meg, mint az 1, 2, 3, 5, 6, 11, 30 stb.
  • A magas onkogén kockázatú csoportban meg kell jegyezni a HPV 16, 18, 31, 33, 35 stb.

Az ilyen felosztás azonban feltételes, mivel az első csoportba tartozó vírus jelenléte nem garantálja az onkológia elleni védelmet, és a második kategóriába tartozó HPV jelenléte sem jelenti a rosszindulatú folyamatok kialakulásának 100% -os kockázatát.

A megjelenés tünetei

A legtöbb esetben a HPV-nek nincsenek súlyos tünetei a formációk megjelenéséig. Ezért a beteg leggyakrabban nem gyanítja egy ilyen betegség jelenlétét. A statisztikák szerint a világ lakosságának akár 90%-a is fertőzött lehet a humán papillomavírussal. A hivatalos adatok azonban jóval alacsonyabbak - a lakosság mindössze 13-15%-ának van megerősített diagnózisa. Ugyanakkor a fertőzés terjedése az elmúlt években több mint 10-szeresére nőtt.

A neoplazmákat felismerhető megjelenés jellemzi. Lehetnek keskeny száron lévő papilla alakúak vagy laposak. Általában érintésre meglehetősen sűrűek (de néha puha szemölcsök is előfordulnak). A növedékek színe a halvány rózsaszín hústól a sötétbarnáig változik. De meg kell érteni, hogy a klinikai megnyilvánulások a HPV típusától és a formációk lokalizációjától függően különböznek:

  • A vulgáris szemölcsök leggyakrabban érdes felületűek. 1 mm-nél nagyobb átmérőjűek. Néha a képződmények meglehetősen nagyok, és közelségük miatt összeolvadnak egymással, és kiterjedt területeket képeznek a lézióban. Ezek a szemölcsök gyakran a tenyérben és a térdben találhatók.
  • A laphám papillómák tünete a bőrszín változásának hiánya, viszketés vagy fájdalom. Az ilyen szemölcsök sima felülettel rendelkeznek, de kívülről még mindig jól megkülönböztethetők. Ezenkívül sűrű szerkezet jellemzi őket.
  • A fonalas papillómák gyakran megtalálhatók a szem körül, a nyakon, a hónaljban és az ágyékban. Jellegzetes megjelenésük van - kis sárga dudorok. Idővel megváltoztatják alakjukat és hosszúkásabbá válnak, akár 6 mm hosszúak is lehetnek.
  • A talpi szemölcsöket kis méretük és fényes felületük jellemzi. A képződmények, ahogy a név is sugallja, a lábakon lokalizálódnak. Emiatt kényelmetlenséget és fájdalmat okozhatnak járás közben. Az ilyen szemölcsök körül gyakran kis buborékok formájában kis „lány" növedékek képződnek.
  • Nagyon gyakran a HPV provokálja az anogenitális szemölcsök (szemölcsök) megjelenését. Az esetek több mint 90% -ában az ilyen neoplazmákat a 6-os és 11-es típusú papillomavírus okozza. A condylomák a nemi szerveken találhatók, gyakran kellemetlen érzést és fájdalmat okozva.

Vannak specifikusabb típusú papillómák is, amelyek a HPV egyik vagy másik típusának következményei lehetnek. Például néhány embernek Lewandowski-Lutz papillómái vannak. Többszörösek, a kezeken és a lábakon helyezkednek el, vörösesbarna árnyalatúak és a bőr felszíne fölé emelkednek.

A betegek gyakran jelentkeznek a vírus súlyosbodásának szubjektív tüneteivel. A lehetséges megnyilvánulások a következők:

  • Egyszeri vagy többszörös képződmények papulák vagy foltok formájában a bőrön és a nyálkahártyákon.
  • Viszketés és paresztézia (érzékenységi zavar) az érintett területen.
  • Fájdalom szexuális érintkezés során (anogenitális szemölcsök megjelenésével).
  • A bőr égése és fájdalma.
  • Repedések, bőrvérzések az érintett területeken.
papillómák eltávolítása

Lehetséges szövődmények

A 21. század elején a vírus laboratóriumi diagnosztikai módszerei jelentősen javultak, aminek következtében a HPV-t gyakrabban észlelték. Ez bizonyos mértékig lehetővé tette a fertőzés terjedésének befolyásolását, valamint az esetleges szövődmények jobb ellenőrzését.

A legtöbb esetben a papillómák jóindulatúak, de megjelenésüket nem szabad figyelmen kívül hagyni. A vírus bizonyos típusait onkogénnek tekintik, ami azt jelenti, hogy súlyos egészségügyi problémákat okozhat.

A HPV számos típusa váltja ki a méhnyak-, vulva- vagy hüvelyrákot, és bizonyos esetekben a végbélrák és a péniszrák felelőseivé válnak:

  • A CC (méhnyakrák) a második leggyakoribb rosszindulatú daganat a mellrák után. A legtöbb esetben ezt a patológiát a 16. és 18. típusú vírus okozza. Naponta több mint 20 nő hal meg ebben a betegségben hazánkban.
  • A szeméremtest és a hüvely rákja az esetek 5% -át teszi ki az összes anogenitális rosszindulatú patológia között. Ezen túlmenően minden 10. ilyen rákos eset a 6-os és 11-es HPV-típushoz kapcsolódik, amelyek alacsony onkogénnek számítanak. Figyelemre méltó, hogy a humán papillomavírus ezen fajtái okozzák leggyakrabban anogenitális szemölcsöket.
  • Az anális rákot leggyakrabban a 16-os és 18-as HPV-típusok okozzák. A nőknél ez a patológia csaknem másfélszer gyakrabban fordul elő.
  • A péniszrák a férfiak összes onkológiai patológiájának körülbelül 0, 5%-át teszi ki. Leggyakrabban a 6. , 11. , 16. és 18. típusú papillomavírusok válnak a betegség okozójává.

Vagyis arra a következtetésre juthatunk, hogy a legtöbb HPV szövődményt ugyanazok a vírusok okozzák, amelyek papillómák megjelenését váltják ki a testen. Ezért a szakértők azt javasolják, hogy ne hagyják figyelmen kívül a kezelést az ilyen neoplazmák megjelenése esetén.

A papillómák diagnózisa

A HPV diagnosztizálásához a páciensnek időpontot kell kérnie egy dermatovenereológushoz. Célszerű tanácsot kérni, ha akár egyetlen szemölcs is megjelenik. A következő esetekben lesz szükség szakemberrel való kötelező időpontra:

  • A sérülés után egy seb maradt, amely sokáig nem gyógyult be.
  • Folyadék ürül vagy a papillóma fáj.
  • A formáció mérete vagy színe megváltozik.
  • Kellemetlen szag vagy gennyváladék van.
  • A növekedési területen hajhullás van.

Az orvos külső vizsgálatot végez a papillómák jelenlétének megerősítésére vagy tagadására. Nem mellőzhető a laboratóriumi vizsgálatok sorozata sem, mivel fontos meghatározni a vírus típusát és lehetséges következményeit.

Leggyakrabban a következő tanulmányokat rendelik hozzá:

  • általános vérvizsgálat;
  • vérkémia;
  • polimeráz láncreakciós (PCR) módszer;
  • ritka esetekben a képződmények biopsziája.

A diagnózis alapja a PCR vérvizsgálat. Segítségével kimutatható a HPV jelenléte, meghatározható a vírus pontos típusa, és az is, hogy a betegség krónikussá vált-e.

Hazánkban ma már a diagnosztikai megközelítést alkalmazzák, beleértve a megelőző szűrést is. Ennek megvalósításához a HPV PCR-tesztjét alkalmazzák, mivel egy ilyen teszt egy életen át történő elvégzése is megelőzheti a fertőzés lehetséges szövődményeit.

Szükség esetén további kutatási módszereket rendelnek hozzá. Például a méhnyak hámjának HPV által okozott elváltozásainak ellenőrzésére Pap-tesztet (Papanicolaou-festéssel rendelkező sejtek citológiai mikroszkópos vizsgálata) használnak. A diagnózis részeként kiterjedt kolposzkópia vagy a méhnyakból vett szövetek szövettani vizsgálata is elvégezhető.

A pácienshez hozzárendelhető a kapcsolódó szakemberek konzultációja és vizsgálata: például allergológus, immunológus, urológus, sebész onkológus. A nőknek gyakran konzultálniuk kell egy szülész-nőgyógyászral, hogy azonosítsák a méhnyak, a szeméremtest vagy a hüvely hátterét és diszpláziás folyamatait.

Ezenkívül gyakran alkalmaznak további diagnosztikai módszereket a HPV-vel összefüggő betegségek diagnosztizálására:

  • klinikai-vizuális;
  • kolposzkópos;
  • citológiai;
  • immuncitokémiai;
  • szövettani;
  • CT vizsgálat;
  • ultrahang vizsgálat (ultrahang) stb.

Kezelés és megelőzés

A papillomavírus teljes kezelésére nincs mód. Ez nem jelenti azt, hogy a betegnek nem kell orvoshoz fordulnia. Fontos meghatározni, hogy milyen típusú vírussal fertőződött meg a beteg, fennáll-e a rosszindulatú daganatok veszélye, és miért jelentek meg a papillómák éppen most (hirtelen más súlyos egészségügyi problémái vannak). Ezenkívül a legtöbb esetben a fertőzés tüneteit, azaz a papillómákat kezelik - eltávolítják. Ez segít megelőzni a sérüléseket és az újbóli fertőzést.

A kezelési rendet mindig egyedileg választják ki, mivel figyelembe kell venni a fertőzés típusát, a meglévő klinikai megnyilvánulásokat és a szervezet egyedi jellemzőit.

Nagyon gyakran a PCR-diagnosztika során a beteg észleli a vírus jelenlétét a szervezetben, de nincsenek klinikai megnyilvánulások. Ebben az esetben megelőző terápia citosztatikumok alkalmazásával alkalmazható. Segítségével egy időre megállítható a vírus kifejlődése, megelőzhető a tünetek megjelenése.

Abban az esetben, ha egy személynek papillómái vannak, el kell távolítani őket. A modern bőrgyógyászatban számos hatékony módszert alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a képződmények eltávolítását a test különböző részein és a nyálkahártyákon. A leggyakrabban használt eljárások a következők:

  • Kriodestrukció. Eltávolítási technika folyékony nitrogénnel. Hatással van a test érintett területeire, alacsony hőmérséklet hatására a formáció szövetei elhalnak, ami lehetővé teszi a papillómák eltávolítását a bőr károsítása nélkül és minimális fertőzési kockázattal. A technika előnyei közé tartozik egy korlátozott nekróziszóna kialakulása és a környező szövetek károsodásának hiánya, mivel folyékony nitrogént alkalmaznak az érintett területeken. A hám helyreállításának folyamata azonban meglehetősen hosszadalmas lehet.
  • Elektrokoaguláció. Ez a technika a nagyfrekvenciás elektromos áramnak való kitettségen alapul. A papillómák ilyen kezelését megfizethető ár jellemzi, de nagyon traumatikus lehet. A hőenergia hatása az intersticiális folyadék elpárolgását és a szövetek koagulációját okozza. Ennek eredményeként lehetséges az egyszeri vagy többszörös növekedés a test különböző részein. A technika meglehetősen egyszerű végrehajtani, de van néhány ellenjavallata.
  • lézeres megsemmisítés. A papillómák és condylomák eltávolításának egyik hatékony módja a lézeres expozíció. A leggyakrabban használt nagy intenzitású CO2 lézer. A lézersugárzás energiája miatt a szövetek gyorsan felmelegednek, ami destruktív folyamatokhoz vezet bennük. A neoplazma egyszerűen elpusztul az intersticiális folyadék elpárolgásával. Az ilyen kezelés előnyei közé tartozik a pontexpozíció lehetősége és a környező egészséges szövetek minimális traumája. Ezenkívül a gyógyulási folyamat gyors és egyszerű, nem képződnek hegek vagy hegek.
  • Sugársebészet (rádióhullám eltávolítás). Ez a papillómák atraumás eltávolítása a szövetek bemetszésével és radiokéssel történő koagulálásával. A módszer a rádióhullámoknak való kitettségen alapul, amely lehetővé teszi a neoplazma teljes megszüntetését minimális kellemetlenséggel és vérzés nélkül. Az ilyen HPV-kezelés meglehetősen hatékonynak tekinthető. Ezenkívül lehetőség van távoli képződmények biopsziájára.
  • Sebészeti eltávolítás. A legtraumatikusabb, ezért ritkán használt módszer. Leggyakrabban nagy elváltozások eltávolítására, vagy a növekedés rosszindulatú elfajulásának gyanúja esetén használják, mivel lehetséges az eltávolított szövetek biopsziája. A műtét során nemcsak a papillómákat távolítják el, hanem az egészséges szomszédos szövetek egy részét is. A beavatkozás után hosszú felépülésre van szükség, fennáll a hegek és hegek veszélye is.

Egyes esetekben a beteg további gyógyszeres kezelést írhat elő. Ez gyakran magában foglalja a vírussejtek osztódását leállító citotoxikus gyógyszerek szedését. Lehetőség van a helyi immunitás növelésére és más krónikus patológiák kezelésére is. Az elmúlt években immunmoduláló tulajdonságokkal rendelkező vírusellenes gyógyszereket gyakran bevontak a kezelési rendbe.

Ami a papillómák kezelésére szolgáló népi gyógymódokat illeti, azokat hatástalannak, sőt veszélyesnek is nevezhetjük. A legtöbb esetben az ilyen módszerek csak egy ideig szüntetik meg a formációkat - a papillómák újra megjelenhetnek ugyanazon a helyen. Ezenkívül az ilyen módszerek nem használhatók, ha a formációk véreznek vagy fájdalmat okoznak.

Az általuk okozott HPV és papillómák elsődleges megelőzésében különleges helyet foglal el a vírusellenes vakcinák alkalmazása. Hazánkban erre a célra 2 oltóanyagot használnak, amelyek lehetővé teszik, hogy megvédje magát a vírus leggyakoribb típusaitól (6, 11, 16 és 18). A legjobb megoldás az oltás a szexuális tevékenység megkezdése előtt, vagyis olyan időpontban, amikor nincs potenciális érintkezés a HPV-vel. Természetesen egy ilyen vakcina nem képes teljesen megvédeni a vírust, mivel a fertőzés még születéskor is előfordulhat. Ezért ne feledkezzünk meg az egyszerű ajánlásokról:

  • Kerülje az alkalmi szexet, és ne hanyagolja el a fogamzásgátlókat.
  • Ragaszkodjon a megfelelő táplálkozáshoz.
  • Tartsa be a személyes higiéniai szabályokat.
  • Ne használjon más emberek higiéniai termékeit.
  • Rendszeresen járjon orvosi vizsgálatra.

Maga a HPV jelenléte a szervezetben nem ok arra, hogy megijedjen, vagy elkezdje a különféle gyógyszerek ellenőrizetlen bevitelét. Ez azonban egy jelzés arra, hogy figyeljen az immunitásra, tartsa be az egészséges életmódot és hagyjon fel rossz szokásokkal. Feltétlenül konzultáljon orvosával, hogy megtudja, milyen vizsgálatokat és milyen gyakran kell elvégeznie. Így megelőzheti a fertőzés veszélyes szövődményeit, és hosszú távú remissziót érhet el.

Ha papillómához hasonló neoplazmákat talált, jobb, ha kapcsolatba lép egy speciális klinikával. A tapasztalt bőrgyógyászok segítenek meghatározni a bőr neoplazmáinak okát, és szükség esetén kiválasztják a kezelési módszert!

Fontos!

A cikkben található információk nem használhatók öndiagnózisra vagy önkezelésre. A helyes diagnózis és kezelés érdekében mindig orvoshoz kell fordulni.